Az Észak-Ciprusi Török Köztársaság

független állam Ciprus szigetének északi harmadán. A lakosság szinte 100%-ban a török nyelvű etnikumhoz tartozik. Két fő csoportja van: a török ciprióták és a betelepült anatóliai törökök. Nicosia északi fele az Észak-Ciprusi Török Köztársaság területéhez tartozik, a város mindkét ország fővárosa. Noha Észak-Ciprus fejlettségben kissé elmarad a déli területtől, azonban szépségben, kulturális emlékekben mindenképpen vetekszik vele. Aki járt már Észak-Cipruson, az a hangulatos kis települések, az érintetlen, homokos tengerpart, az ősi várak felejthetetlen emlékeivel térhetett haza. A török ciprusiak barátságosak, mosolygósak és vendégszeretőek.

Tapasztalataink:

A török megszállás után 1974-ben kettévált Ciprus északi oldala még viszonylag felfedezetlen a külföldi turisták számára. Miután Dél-Ciprus csatlakozott az EU-hoz, az északi rész is úgy döntött, hogy nem akarnak lemaradni és fokozatosan megnyitották az évtizedek óta lezárt határokat. Mára már kártyaformátumú személyi igazolvánnyal is átléphetünk a Ciprust kettészelő határon.

Ha a larnakai reptérre érkezünk , csak személyi igazolványra lesz szükségünk. Mivel Észak-Ciprust még Törökországon kívül egyetlen állam sem ismerte el, ezért az északi ercani reptérre nem adnak útvonalengedélyt a légijáratok számára. Emiatt csak Antalyából repülnek oda gépek, Törökország területére pedig útlevéllel de ma már személyi igazoványanal is beléphetünk így a charter járatokhoz ez az irat nélkülözhetetlen, de legalább vízumra már nincs szükség.
Észak- Ciprusra érve érdemes mielőbb török lírára váltani az eurónkat.

A nagyrészt török befektetők elkezdtek szállodákat építeni a még viszonylag érintetlen Észak-Ciprusi területeken. Látható, hogy terveik nagyszabásúak, és néhány éven, évtizeden belül a Török Riviérához hasonló szállodasorokra és hozzájuk kapcsolódó kaszinókra számíthatunk az észak-ciprusi részen is. Addig viszont élvezetjük a globalizációból egyelőre kimaradt, a maga természetességében szép Észak-Ciprust.

Ezen a területen a látnivalók igencsak elszórtan helyezkednek el, azonban érdemes felfedezni őket.  Talán az egész észak ciprusi részen a leghangulatosabb város Kyrénia (Girne). A kikötő és a környéke, a kikötői erőd, egy hajóroncs múzeummal valamint a Bellapais apátság a domb tetején. A kikötő éttermeiben, kávézóiban elő zene mellett kellemes estét tölthetünk el. Nappal az ott horgonyzó hajók, kirándulóhajók adnak hangulatot a helynek.

Gasztronómia
A ciprusi konyha nagyon különleges. Az ételek mediterrán jellegűek, a görög konyha ízeire hasonlítanak, de gazdagítják a török és a közel-keleti konyha jellemzői is. A hagyományos görög és török ételek azonosak és gyakran a nevük is hasonló. Előételként szolgál a hummus/humus (csicseriborsószósz), taramas/tarama (füstölt tőkehalikra), talatouri/cacik (joghurt mentával, uborkával), tahine/tahin (szezámkrém citrommal) és elies/zeytin (zöld olíva zúzott fokhagymával és tört koriandermaggal). A paraszti főzelék gyakran valamilyen jóízű egytálételt jelent, ilyen pl. a louvia me kolokithakia/burulce (szemes bab cukkinivel és olívaolajjal) vagy a barmies/bamya (egy hibiszkusz-féle, az okra termése paradicsom-mártással). A trahanas/tarhana szárított keksz-féle hajdinából és joghurtból, ezt a ciprusi sajttal (halloumi) együtt levesbetétként fogyasztják. Népszerű a paradicsom, a helyi paprika, a padlizsán, az articsóka és az avokádó. A tojást (avgá/yumurta) gyakorta az évszak kínálta zöldségekkel dúsítva omlettnek sütik meg.

Éghajlat:
Ciprus éghajlata jellemezően mediterrán, forró nyarakkal (ami főként júliusra és augusztusra jellemző). Az év legnagyobb része száraz. Csak kevés csapadék hullik a téli hónapokban, májusban, októberben, valamint június és szeptember között a sziget csapadékmentes, ezért Ciprus gyakran szenved a szárazságtól. Mivel a vcsapadékot hozó szelek nyugatról érkeznek és a szigeten magas hegyek állják útjukat, így a keleti terület jóval szárazabb, mint a nyugati. A magasabb hegyekben sokáig megmarad a hó. A növényzetre is kihat az időjárás, ezért az őszi, téli és tavaszi hónapok alatt a szabadon növő virágok pazar szépségben pompáznak, azonban a nyári szárazság alatt a táj kopárrá válik. Nyáron, a partvidéken kizárólag lenge, szellős öltözékben járnak az emberek.

Famagusta (Gazimagusa) ma egyetemváros. Érdemes sétát tenni az óvárosban, valamint látogatást tenni a Lala Mustafa pasa mecsetben, (amit keresztény templomból alakítottak át mecsetté) és betérni egy dondurmára (kecsketejből készült fagylalt) a Petek cukrászdába, ahol egy kis műsort is kapunk, mielőtt tölcsérünkbe kerül a fagyi.

Nicosiai (Lefkosa) kirándulásunk során rácsodálkozhatunk a még mindig kerítéssel szétválasztott fővárosra. Azonban ez a kerítés végre átjárható és útlevél/sz.ig ellenőrzés után átléphetünk a másik oldalra. A járdára festett kék vonal jelzi a turistáknak az útvonalat a látnivalókhoz. Nagyon sok itt a felújításra váró épület, de így is látszik, hogy egykor milyen igényesen alakították ki őket.

A középkori városrészbe a Kyrenia kapu vezet. Látogassuk meg a Selimiye dzsámit (korábban Saint Sophia Cathedral, gótikus stílusban épült a XIII. században), ami jelenleg muzulmán mecset, valamint költsük el ebédünket a múlt hagyományát idéző ottomán Kervansarayban, melynek kis boltjaiban a helyi kézműves ipar termékeit is megismerhetjük. A bazárokban az eladók nem tukmálósak, de alkudni lehet és érdemes velük.

Az utazásunkat a    támogatta