Nemrégiben szerencsém volt a „bakancslistámon” egy újabb áhított célterületet kipipálni, ugyanis a Robinson Tours jóvoltából elutazhattam a joggal Észak Velencéjének titulált Szentpétervárra.  Szentpétervár a Fehér Éjszakák városa. Ezt a nevet onnan kapta, hogy míg nyáron sohasem sötétedik be igazán, addig télen körülbelül csak öt órán át tart a nappali világosság (11:00-16:00 óra között).
Bécsből repültünk közvetlen Aeroflot járattal, de már Budapestről autóbusszal kiutazott a kis csapatunk a repülőtérre. Szentpétervár és a közvetlen környezetében levő nevezetességek megtekintése volt utazásunk célja.

Mik  is azok a Fehér éjszakák?

Szentpétervár névjegye egy természeti csoda: a fehér éjszakák. Titka azonban már rég nem titok, hanem tudományosan megmagyarázott tény: a Föld 60. szélességi foka felett elhelyezkedő területeken, köztük SZENTPÉTERVÁRON is tapasztalható csodás jelenség.

Szentpéterváron a „fehér éjszakák” szezonja kb. május 25-e körül kezdődik, és kb. másfél hónapig, azaz július végéig tart. Érdemes viszont azt is megjegyezni, hogy mivel a nappalok meghosszabbodása hosszú folyamat, gyakorlatilag már április végén illetve még szeptember közepén is sokkal később sötétedik, mint azt megszoktuk.

Éppen ezért a  turisták többsége a „Fehér éjszakák” időszakában keresi fel Szentpétervárat, és közülük csak igen kevesen töltik alvással az időt. A történelmi és kulturális nevezetességeken kívül különösen érdekes látványosság, amikor éjszaka a város 300 hídja közül 20 felnyílik, utat engedve a tengeri hajóknak.

Szállásunk egy nagyon kellemes, Néva parti  4*-os szállodában volt.

A Robinson Tours kitűnő, hatalmas lexikális tudással és óriási tapasztalattal rendelkező helyi idegenvezetővel dolgozik, aki megérkezésünk másnapján vette „szárnyai” alá a csoportot.

Carszkoje  Szelo (Puskin) volt indító programunk, ahol Nagy Katalin barokk stílusú palotáját jártuk végig, megcsodálva a 900m2-es tróntermet, a világon egyedülálló borostyánkőtermet, amelynek falát a padlózattól a mennyezetig szebbnél szebb, többféle színben pompázó borostyán borít. Kellemes sétát tettünk a palota parkjában is.

Ezután ellátogattunk Pavlovszkba I.Pál cár klasszicista stílusú palotájába, ami lényegesen kisebb alapterületű, mint az előzőleg látott, teremről teremre haladva 300 m hosszú puskini cári reprezentáló palota.

Este érdemes bemenni a belvárosba, megcsodálni a még hajnalban is nyüzsgő várost, ahol kb. éjjel 11-kor is még nappali világosság van, ugyanis május végétől július végéig tartanak az úgynevezett „fehér éjszakák”. 

Következő napunkon elutaztunk Petrodvorecbe , hogy szemtanúi legyünk egy újabb csodának,ami  I.Péter cár rezidenciája volt . Ez a tengerparton fekvő, hatalmas parkkal és azon belül 150 szökőkúttal  rendelkező Nagy Palota méltán kapta az „Orosz Versailles” nevet.

Utunk ezután az Ermitázsba vezetett, ami a Téli Palotával, a Kis Ermitázzsal, az Új és a Régi Ermitázzsal alkot egy épületegyüttest, ahol közel  400 teremben kaptak helyet a nagy európai művészek világhírű alkotásai.

Hajnalban ismét útra keltünk és elmentünk a Néva partjára, ahol több ezer turistával együttesen vártuk, hogy fél kettő legyen, ugyanis ekkor nyitják fel a város több száz hídja közül azt a 20-at ami utat enged a nagy tengeri hajóknak.

Utolsó napunkon végigmentünk a Nevszkij sugárúton, ami a Palota téren levő Admiralitás épületétől indul. Megnéztük a Vérző Megváltó Templomot, bementünk a Szent Izsák Székesegyházba, melynek gazdagon díszített belseje mindnyájunkat magával ragadott.

Esti programként hajókáztunk a Néván és a csatornákon, hogy még egy utolsó „összefoglaló” pillantást vethessünk a város több nevezetességére.

Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el legalább egyszer ebbe a csodálatos városba, hogy kicsit „visszautazhasson” gondolatban és látványban a cárok csodálatos és fényűző világába.